Sokan vannak, akik képtelenek elképzelni, milyen az, amikor valakinek nem kell naponta hosszabb időt eltöltenie a konyhában, mert ott várja a kész étel. És nem azért, mert valaki megfőz helyette, nem is azért, mert rendelte valahonnan. Sokan nem tudják elhinni, hogy igenis lehetséges, hogy ott van az étel, van idő kényelmesen megenni, és evés után nem kell nekiállni főzni, hogy másnap ugyanezt meg tudja csinálni.

A mai napunkat nem tudtam előre megtervezni. Kislányom a délelőtt folyamán két oltást is kapott. Ilyenkor pedig nem tudok előre tervezni. Előfordulhat, hogy semmi sem fog történni, megkapja őket, és ugyanúgy telik a napunk, mint bármelyik másik. Az is előfordulhat, hogy egész nap nyűgös lesz, ölben szeretne lenni, babusgatni kell.

Ez lett.

Ahogy az éjszakát sem tudom kiszámítani. Lehet, hogy ugyanolyan nyugodt lesz, ahogy eddig volt, de az is lehet, hogy belázasodik, fájni fog az oltás helye, és semmit sem tudunk aludni.

Mikor reggel kipakoltam a mai ebédünket, jött az ötlet, hogy csinálok neked pár fényképet, hogy mennyire egyszerű is így “főzni”.

Mielőtt elindultunk volna az orvoshoz, összekészítettem az ebédemet egy tányérra. 

Semmi extra, csak kiszedtem a zacskóból őket. A rizsből még maradt, azt visszaraktam a fagyasztóba.

Elmentünk egyet sétálni, játszóterezni, mert nem tudtam, délután lesz-e rá lehetőségünk rá, utána az orvoshoz, majd haza.

Mire hazaértünk, az ebédem kiolvadt. Nem volt más teendőm vele, csak berakni a mikróba betenni és megmelegíteni.

Amíg melegedett, gyorsan összedobtam egy tejfölös kapros mártást. Ehhez a tejfölhöz adtam reszelt fokhagymát, sót, borsot és kaprot, majd alaposan összekevertem. Alig egy perc alatt megvolt.