Egészségesen táplálkozni nem mindig egyszerű

Nőként, anyaként hatalmas nyomás nehezedik ránk, hiszen a legtöbb családban mi vagyunk azok, akik a bevásárlást és a főzést is intézik. Mi vagyunk a felelősek azért, hogy mi kerül az asztalra. Természetesen szeretnénk minden általunk felállított kritériumnak megfelelni, úgy mint ténylegesen egészségesen táplálkozni, ugyanakkor az étel legyen finom, laktató, és lehetőleg ne kerüljenek a hozzávalók egy kisebb vagyonba. Az sem utolsó szempont, ha lehetséges készüljön el gyorsan, mert ugyan ki szeretné a cseppnyi szabadidejét a konyhában tölteni? 

Ennyi elvárásnak pedig nem könnyű megfelelni. Ha pedig még a család enyhén válogatós is, na azt hívom én úgy, hogy igazi kihívás! 🙂 

Lehetne erre most legyinteni egyet, hogy ez úgy sem megoldható, inkább hagyjuk, de egy-egy alkalmat eltekintve nem tehetjük meg, mert nagyon sok függ a most meghozott döntéseinktől. Nem csak akkor, amikor kisgyermek van a családban, nem csak akkor, amikor ételallergiás van a családban, hanem alap esetben is. Mert igenis minden döntésünknek megvan a következménye.

Persze most mondhatnád, hogy te könnyen beszélsz, a te családod nem finnyás, mindent megeszik. Éppen ezért engedd meg, hogy megosszam veled az elmúlt napokban történteket, milyen kihívásokkal kell nekem nap mint nap megküzdenem.

Kérlek, nézd meg ezt a tányért, és döntsd el, te megennéd-e? Ha a válaszod igen, akkor köszönöm 🙂

A családom viszont finoman szólva sem fogadta akkora örömmel. Férjem túlzottan soknak találta a zöldség mennyiségét. Való igaz, délelőtt kérdezte, mi lesz az ebéd, és én mondtam, hogy rizs, sült csirkecomb és párolt zöldség, azonban meglepődött, mert a zöldséget összekevertem a rizzsel, megnehezítve így a lehetőségét, hogy a zöldségeket a tányéron hagyja. 

Hiába, ő egy igazi férfi, aki húst enne hússal, minimális rizzsel. De ezt nem engedhetem, mert szeretem, és félek a rengeteg elfogyasztott hús következményeitől. És szerintem egy kevés zöldség elfogyasztásába még senki sem halt bele. 

A két éves kislányom szintén nézegette az elé rakott ételt egy rövid ideig, mert a sárgarépa mellett más fajta zöldség is került a tányérjára. Hiába, apja lánya, szintén csak húst enne hússal. Igaz, ő legalább a sárgarépát imádja. És bár sok helyen azt olvastam, hogy a gyerekek ösztönösen tudják, mire van szükségük, valahogy mégis ijesztő látni az elfogyasztott hús mennyiségét.

A négy éves kisfiam fintorogva tolta el, mert nem tészta került a tányérjára. Ha megtehetné, semmilyen zöldséget és még egy minimális húst sem enne, csak főtt tésztát, lehetőleg magában. 

És itt vagyok én, akinek a pocaklakóra is gondolnia kell. A legszívesebben én is tésztát ennék tésztával – Vajon honnan örökölte a tésztaimádatot a kisfiam? – , de nem tehetem meg.

Remélem, ezek után nem gondolod, hogy nekem könnyű. Mégsem adhatom fel, mert az én döntésem, hogy mi kerül az asztalra. Én pedig próbálok mindent megtenni, hogy a családom egészségesen étkezzen, megelőzve vele olyan problémákat, mint elhízás, vérnyomás gondok, cukorbetegség. Szeretem őket, és szeretném, ha hosszú és egészséges életet élhetnének, és ebben nekem nagyon nagy a felelősségem. 

Te mennyire figyelsz oda, hogy mi kerül az asztalra?