Júl 112018
Különbség fáradt anya és pihent anya között

Azzal, hogy előre elkészítem az ételeket és lefagyasztom őket, nem csak rengeteg időm szabadult fel, hanem sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb (anya) lettem. Igaz, ez a nyugodtság talán pont azért van, mert tudom, hogy esténként nem kell kapkodnom.

Minden anyának vannak olyan napjai, amikor betelik az a bizonyos pohár, és este már semmi másra nem vágyik, csak felhúzhassa a cipőt és elmehessen egy olyan helyre, ahol nincs hisztiző, síró gyerek, nem várja a rengeteg mosogatnivaló, ahol csak egy picit, akár csak pár percre, de egyedül lehet és csend van. 

Amikor vacsorázunk, abból, ahogy és amennyit esznek a gyerekeim, már tudom, hogy milyen esténk lesz. Ha csak turkálják az ételt, alig esznek belőle, már tudom, hamarosan elő fognak állni valamilyen kéréssel, hogy valami mást szeretnének vacsorára enni. 

Tegnap este is így történt, kisfiam kitalálta, hogy nokedlit szeretne, kislányom pedig húsit. Végül megbeszélték egymással azon az édes babanyelvükön, hogy nokedlit szeretnének tejfölös csirkével, jó sok szafttal.

Elkészítettem nekik (Éljen a fagyasztó, és hogy megfelelően elkészítve fagyasztható!) és jó alaposan be is laktak. A vacsora után azonban valóságos romhalmaz maradt a konyhában.

Szeretném leszögezni, ez a bejegyzés nem a gyereknevelésről szól, főleg nem a mostanában olyan sokat emlegetett liberális gyereknevelésről! 

Minden gyerek életében van olyan korszak, amikor mindent egyedül akar csinálni, de még nem megy neki. Nekem pedig pechemre a pici van most ebben a korszakban, a nagy pedig utánozza. Így vagyunk most az evéssel is. A pici is már egyedül akar enni, de még nem igazán megy neki. Ha pedig a pici ehet úgy, hogy leesik néhány falat és nem baj, a nagy sem igyekszik annyira szépen enni. 

Persze most lehetne vitatkozni, hogy mi lenne a jobb, ráhagyni vagy erőltetni, hogy akkor “szépen” egyenek, de mint korábban írtam, ez a poszt most nem erről szól!

Azt hiszem, egy fáradt anya és egy pihent anya között az a különbség, ahogy erre a látványra reagálnak. Egy fáradt anya valószínűleg kiborul, mert nem lát mást, csak a hatalmas kupit, hogy mennyi takarítani való vár még rá, amikor már így is fáradt és végre pihenni szeretne egy picit.

Viszont amikor egy anya kipihent és nyugodt, akkor valahogy nem érzi annyira szörnyűnek a helyzetet. Persze takarítani akkor is kell, de ő meglátja azt is, ami az elsőre szörnyűnek tűnő látvány mögött van: a jól lakott és boldog gyerekeket, akiknek az ő édesanyjuk a legjobb a világon. (Vagyis remélem, hogy így gondolják 🙂 )

És hogy a gyerekek mennyire lesik a szüleiket, mi sem bizonyítja jobban a számomra, minthogy miután végeztek az evéssel, lelkesen hozzák a partvist, hogy összesöpörjék a földre lepotyogott ételt. Bár ez nem olyan dolog, amit hagynék nekik eltakarítani, de a lelkemnek mégis jól esik, hogy értékelik amit kapnak, és segíteni szeretnének.

A rendrakás pillanatok alatt megvan, mert mosogatnivaló nem sok keletkezik, a söprés és felmosás pedig gyorsan elvégezhető.

Számomra ez az igazi mindenki jól járt állapot: a gyerek tele pocakkal, boldogan játszanak, a konyhában pedig rend és tisztaság van úgy, hogy nem ment el az egész estém a takarítással. 

A képek forrása: saját készítés

 

 


Write a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal sütiket használ és tiszteletben tartja az EU törvényeket, így meg is mondja Neked. Remélem ez rendben van részedről is. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás