Na ezért főzök meg előre!

Szörnyű éjszakán vagyok túl, és nem ez volt az első nap, amikor csak kevés alvás jutott. A kisebbik gyermekem nagyon rossz alvó, amire most rátett egy lapáttal az orrdugulás is. A sírásra pedig természetesen a nagyobb is felébredt. 

Ha volt már olyan napod, amikor úgy jött el a reggel, hogy szinte egy percet sem aludtál, és úgy érezted magad, mint akin átment egy úthenger, aztán egy kamion, és a biztonság kedvéért még néhány busz is áthajtott rajtad, akkor érted, miről beszélek.

A pici most rajtam alszik, az ölemben. 

Közben pedig hálás vagyok, amiért ott van a hűtőszekrényben a tegnap este, a fagyasztóból kivett étel. Mintha csak megéreztem volna, hogy szörnyű éjszakánk lesz, és olyan ételt választottam, amivel már semmi teendőm nincs, csak meg kell melegíteni.

A kép forrása: www.pixabay.com

Sokszor vagyok bajban, hogy át tudjam adni, mit is jelent nekem a havi egy főzés. Hát ezt! Hogy egy beteg gyermeket tartva, hullafáradtan nem kell azon aggódnom, hogy jaj, mi lesz az ebéd, mikor fogok tudni egyáltalán nekiállni főzni? Nem kell azon gondolkodnom, hogyan tegyem le úgy, hogy ne ébredjen fel, hogyan lopózzak ki a konyhába és főzzek meg úgy, hogy ébredjen fel rá? És ha már felébredt, hogyan fejezzem be az ételt, miközben őt tartom és próbálom megnyugtatni?