Nem baj, ha nem minden rózsaszín!
Amikor elkezdődött a karantén helyzet, az emberek általában kétféleképpen reagáltak: vagy örültek a kialakult helyzetnek, mert több szabadidejük maradt és az eddig elmaradt dolgaikat is be tudták pótolni. Vagy éppen ellenkezőleg, még jobban szétcsúsztak, még inkább szenvedtek, hogy az idejüket beosszák a hirtelen megnövekedett teendők között.
Egy részük rosszul élte meg ezt az időszakot. A korábban felállított és valamelyest működő napirend szétcsúszott. Kapkodtak, futottak a teendőik után, ami szinte napról napra több lett. Nem élvezték, hogy bár a gyerekeikkel több időt tudtak volna együtt tölteni, valójában még kevesebb idő jutott rájuk. A munka mellett pedig a háztartási teendőknek sem értek a végére.
És a főzés… Eddig az étkeztetést az óvodákban, iskolákban (is) oldották meg. A gyerekek meleg ebédjével nem volt teendő, nem kellett azon aggódalmaskodni, mikor és mit fognak ebédelni. Most azonban sokan már a mi legyen az ebéd kérdésnél leragadtak. Naponta szenvedtek, hogy kitalálják, mit főzzenek és mikor lesz idejük elkészíteni.
És rosszul érezték magukat, mert sokan élvezték a kialakult állapotot.
Szakácsokat és pékeket megszégyenítő ételek, sütemények és kenyerek születtek. Többször eszembe jutott az ételek láttán, hogy a Konyhafőnök következő tíz évadjára már megvannak a jelentkezők.
A gyerekek talán még sosem voltak ennyire elkényeztetve. Mindenféle formára vágott szendvicsekkel, játékosan elrendezett ételekkel és isteni házi süteményekkel próbálták a kialakult helyzet miatti szorongós, negatív, bizonytalan hangulatot tompítani.
Mindezt természetesen megmutatva a közösségi média felületein.
Azonban ahogy telt az idő, egyre több embernél kezdett elfogyni a lendület. Azok közül, akiknek az első hetekben volt idejűk sütni-főzni, már gyorsabban szabadultak volna a konyhából. Egyre fárasztóbbá, unalmasabbá vált a mindennapos sütés-főzés. Egyre megterhelőbb lett kitalálni, hogy mi legyen az ebéd, mert a gyerek összes kedvencére ráuntak.
Korábban csak tolták a többi házi munkát, de egyre nagyobb lett a vasalásra váró ruhák kupaca.
De ez természetes! Nem baj, ha néha úgy érzed, eleged van mindenből. Ha semmi másra nem vágysz, csakhogy elmehess valahova. Bárhova. Egyedül.
Nem baj, ha néha rendelsz egy pizzát vagy menüt, mert sem kedved, sem erőd, sem időd nem lenne főzni. Ne érezd magad rosszul, ha nem álltál neki kenyeret sütni vagy igen, de már nem akarod tovább csinálni.
Nem baj, ha nem sütsz minden reggel szívecske formájú palacsintát, hanem néha müzlit is kapnak a gyerekek.
Lehet, hogy az elején még egyszerűnek, könnyűnek és jobbnak tűnt minden, mostanra viszont éppen ellenkezőleg látod a dolgot. Netán pont az elején volt borús a hangulatod, de egyre jobban belejöttél és mostanra talán már élvezed is a mindennapos teendőket? Esetleg egyik nap így érzed, másik nap pedig úgy?
Semmi sem fekete-fehér és semmi sem „minden tökéletes” rózsaszín. Csináld úgy, ahogy neked és a családodnak a legjobb!
A képek forrása: www.pixabay.com